Az egyik korábbi bejegyzésemben már ecseteltem, hogy folyamatosan figyelemmel kísérem az autóiparral kapcsolatos fejleményeket, legújabb trendeket, terveket, mert amellett, hogy nagyon érdekel a téma, tudom, hogy ami két év múlva újonnan gördül ki a szalonból, az pár évvel később megjelenik nálam. Így lesz ez a hidrogén meghajtású autókkal is?
Ha megnézzük az autógyártás fő irányvonalát, akkor úgy tűnik, hogy az utóbbi szinte minden gyártó gondolatai már csak olyan kulcsszavak körül forognak, mint teljesen elektromos, hybrid, plug-in hybrid, akkumulátorteljesítmény, töltési idő.
Néhány gyártó még tartja magát, a kínálatból azonban kezdenek kikopni a tisztán fosszilis üzemanyaggal hajtott négykerekűek és már szinte mindenki kitűzött egy határidőt az átállásra, amikortól már csak elektromos autókat gyártanak és forgalmaznak.
Ez természetesen érthető, mivel a cél, hogy az autózás a lehető legkevesebb vagy nulla károsanyag-kibocsájtással járjon. Bennem pedig egyből megfogalmazódott a kérdés: ha a zéró emissziót akarjuk elérni, merre vannak a hidrogénnel hajtott autók?
Örök ígéret a hidrogén meghajtás?
A hidrogénnel hajtott autók ötlete egyáltalán nem új és szinte minden nagyobb gyártó bele is fogott a fejlesztésébe már a kilencvenes és a kétezres években. Többek között az Audi-nak, a BMW-nek és a Mazdának is vannak működő modelljei, sőt a Toyota Mirai akár a szalonból is kihozható.
Ennek ellenére ez a technológia egyelőre beteljesítetlen ígéretnek tűnik és szinte teljesen az autógyártás margójára szorult.
Mielőtt megvizsgálnánk ennek okait, valamint azt, hogy mivel tud kevesebbet vagy többet, mint a tisztán elektromos hajtások, nagy vonalakban tekintsük át, hogyan is alakul a hidrogén mozgássá!
Két módon
Először is, a hidrogént tartályokba töltik, majd ezeket elhelyezik az autóban.
A hidrogént – mivel elemi vagy molekuláris formájában nem érhető el – vegyületeiből állítják elő, a leggyakrabban földgázból vagy vízből (elektrolízissel). A hidrogénbontás már régóta alkalmazott folyamat, több iparág is évtizedek óta használja ezt az elemet.
A két fő technológia, amelyekkel a hidrogént, mint üzemanyagot használva meghajtják a motorokat:
Hasonlóan a fosszilis tüzelőanyagokhoz, a hidrogént is belső égésű motorokba fecskendezik (majd elégetik), aminek köszönhetően szinte nulla káros-anyag kibocsátás mellett tudják meghajtani az autókat. A „szinte” jelző annak köszönhető, hogy az égés után nem csak víz távozik a motorból – mint a hidrogén égésterméke – hanem a motor kenőanyagai miatt kis mennyiségű dinitrogén-oxid is.
Amikor az ezredforduló környékén a gyártók belevetették magukat a hidrogén alapú hajtás fejlesztésébe, főleg ebben a megoldásban gondolkodtak, köszönhetően azonban az elektromotorokkal szerzett, egyre gyarapodó tapasztalatoknak, új irányba fordultak, amely a leadott energia tekintetében hatékonyabb és kevesebb karbantartást igényel. Ez pedig az üzemanyagcella.
Ebben az esetben egy negatív elektródából, egy membránból és egy pozitív elektródából álló cellát használnak. A hidrogén a negatív elektróda felől lép be a cellába, ahol leadja az elektront, amely meghajtja az autó elektromos motorját.
A pozitív töltésű hidrogén ion pedig áthalad a membránon és a pozitív töltésű elektródánál reakcióba lép a cella másik oldaláról a rendszerbe került levegővel, valamint a villanymotor felől érkező elektronnal, majd víz formájában távozik a rendszerből.
Jó ez így?
Szóval van működő és fejleszthető technológia (sőt, mindjárt kettő is), de úgy tűnik, hogy az autóipar mégis az akkumulátorokról hajtott teljesen elektromos és hybrid autók mellett tette le a voksát. Miért? Jól van ez így? Következő bejegyzésemben ezt is megvizsgáljuk.