Nagyon örülök neki, hogy manapság már nagyon ritkán kell ajánlatot tennem olyan autókra, amelyek egyáltalán nem, vagy csak a vezető oldalán vannak felszerelve légzsákkal. Véleményem szerint ez egy nagyon fontos kiegészítő és a hárompontos biztonsági öv mellett a legnagyobb vívmány, amit az utasbiztonság terén sikerült elérni. Szerencsére azt tapasztalom, hogy ezt vásárlóim is jól tudják és kimondottan fontos szemponttá vált – főleg a családi autók esetében – a beltérben elhelyezett légzsákok száma.
Hogyan jutottunk el idáig, hogy amit korábban a vásárlók még csak extraként rendelhettek meg a vezető oldalra, mára a gyártók alapfelszereltségként kínálják és már szinte mindenhol megtalálható az autókban? Mit jelent a sokat látott SRS rövidítés? Hogyan is működik ez az egész?
Elképesztő sebesség
Manapság már teljesen magától értetődő a dolog: ha beülünk egy autóba, akkor a kormányon ott az SRS vagy Airbag felirat és ütközés esetén a légzsákok felfúvódnak, hogy megvédjenek minket a sérülésektől, ahogy azt a filmekben vagy a töréstesztes videókban láttuk.
Jobban megvizsgálva azonban ez egy nagyon is elképesztő folyamat, tökéletes tervezés és mérnöki munka eredménye.
Gondoljunk csak bele: egy mozgó járműben ülünk, amelyben mindenhol érzékelők találhatók, amelyek ütközés esetén felmérik annak mértékét és az előre meghatározott erőhatások esetén jelet küldenek egy központi vezérlőegységnek (ACU), ami működésbe hozza a légzsákokban található pirotechnikai eszközöket.
Ezek a nátrium-azid és salétromsó keverékéből keletkező nitrogéngáz segítségével felfújják a légzsákokat. Ami viszont igazán figyelemre méltó, hogy ez a láncreakció az ütközés után nem csak úgy valamikor, hanem 0,04 másodperc alatt végbemegy.
A légzsák felfújódásának sebessége olyan gyors, hogy bekacsolt biztonsági övvel az utasok valójában akkor csapódnak bele, amikor az már lefelé ereszt, ezzel is még puhább felületet biztosítva. Ez az egyik oka, hogy a légzsák a biztonsági övvel együtt nyújt maximális védelmet, mivel az öv nem engedi, hogy a test túl korán – annak legkeményebb állapotában – csapódjon a légzsákba, nem mellesleg megakadályozza, hogy az utas az ütközés után a lábtérbe csússzon.
SRS
Hogyan jutottunk el odáig, hogy ma már a legtöbb modell dugig van pakolva légzsákokkal?
Az első próbálkozás a Chevy nevéhez köthető, az amerikai gyártónál a hetvenes években az Impalához lehetett plusz költség fejében légzsákot kérni (a biztonsági öv helyett, nem pedig mellé…), de a vásárlókat annyira nem érdekelte ez a lehetőség, hogy az évtized végére kivették az extrák listájáról.
Az azóta szinte minden beltérben látható SRS-sel jelölt rendszert (Supplemental Restrain System) – amely ütközéskor először meghúzza a biztonsági övet, majd nyitja a légzsákot – a Mercedesnek köszönhetjük. Már a hetvenes években szabadalmaztatták, de először 1981-ben építették be zászlóshajójukba, az S-osztályba.
A többiek és a légzsák
Az autóipar hamar felismerte, hogy a légzsák kiváló kiegészítője a hárompontos biztonsági övnek és nagy mértékben növeli az utasok biztonságát, ezért minden gyártó hamar felzárkózott és elkezdte vele felszerelni a modelljeit a vezető, majd utasoldalon, először extra, majd alapfelszereltségként.
Szerencsére azonban nem álltak meg itt és a fejlesztésbe is belevetették magukat. Ennek köszönhetően ma már olyan modellek is elérhetőek, amelyekben több mint 10 légzsák található és nem csak az első vagy a hátsó ülésen utazókat védik szinte minden irányból, de a gépjárművek által elgázolt gyalogosokat is.
Ezzel nagy lépést téve annak irányába, hogy csökkentsék a balesetek során elszenvedett sérüléseket és megelőzzék a haláleseteket.
Az utasoknak már csupán egyetlen dolgot nem szabad elfelejteniük: kizárólag bekapcsolt biztonsági övvel működik tökéletesen.
Marcel Langthim képet a Pixabayről töltöttem le.
